2. Rossz hír

Pár perc múlva hallottam, ahogy egy kocsi befordul elénk. Clio és Vinny szállt ki a kocsiból, és Vinny az ajtóhoz pattogott. Becsöngetett. Hallottam, ahogy a fiúk szinte egyszerre rohamozzák meg az ajtót, és óvatosan kifüleltem az ablakon keresztül.

-          Szia! Hát te ki vagy? – hangzott mindenfelől.

-          Vinny vagyok. Maddiehez jöttem. Hol van? – mondta gyorsan Vinny. Nem csalódtam benne! Nem volt elájulva sose a fiúktól. Néha még idegesítette is őket. A fiúk ezt persze nem viselték jól.

Ila ruhája

-          Mi nem vagyunk elég jók neked? – nyávogott Loui.

Láttam, ahogy Vinny a kezébe veszi az irányítást, és belép a házba, a fiúk heves tiltakozása ellenére. Clio csak mosolyogva állt az autójánál, és mivel látta, hogy az ablakból követem az eseményeket el felfelé mutató hüvelykujjat mutatott felém. Kapva az alkalmon gyorsan kifésültem a hajamat, felvettem valami kis egyszerű ruhát, és lecaplattam. Mivel a fiúk el voltak foglalva a saját sajnáltatásukkal, amiért egy lány nem ugrik a nyakukba, nem vették észre, ahogy kislisszolok, és már csak annyit mondtam „Majd jövök!” Kint Clio megölelt, és már mentünk is Stefyék felé. Az út volt kb. két perces, szóval igazából beszélgetni se tudtunk, csak azon röhögni, hogy a fiúk hogy kiakadtak Vinny viselkedésén. Amint odaértünk, láttuk, hogy Steph már kint vár ránk, felvéve az ezer Wattos mosolyát. Mikor kiszálltunk, nagyölelést tartottunk, majd beinvitált minket. Már Brigit is ott ült a kanapén.

-          Szóval, lányok, hírem van! – állt meg előttünk, mikor mindannyian leültünk.

-          Mi? – kérdezte Brigit.

-          Hát… cserediák-ösztöndíjat kaptam… Magyarországra… - halkult el a mondat végére, de még mindig vigyorgott, gondolom, a reakciónkra várva. – Nyelvtanulás céljából mehetnék el, és ez nagyon-nagyon sokat jelentene nekem. Tudjátok, mennyire szeretem a magyar nyelvet és a kultúrát! És anyáék úgy döntöttek, hogy odaköltözünk, így nem kell kollégiumban laknom. Holnap indulunk. Szóval, ez most a búcsú ideje. – a beszéde végén ugyan mosolygott, de már sírt. Mi is így tettünk.

-       Nem mehetsz el, Nyuszi! – mondta halkan Clio. Általában Nyuszinak hívja Stephet, ne kérdezzétek miért. – Kivel fogunk akkor hatalmasak bulizni négyesben?

-      Ígérem, minden nap beszélni fogunk majd valahogy! És iskolai szünetekben mindenképpen meglátogatlak titeket! És anya megígérte, hogy a nyarat is itthon töltjük! – sírt Stefy. Ölelésre nyújtotta karjait, mire mindannyian sírva csoportos ölelést hajtottunk végre.

-          Hánykor indulsz holnap? – kérdeztem.

-          Reggel hétkor. – suttogta.

-          Jaj, Nyuszi, úgy fogsz hiányozni! – borult a karjaiba Clio.

-          És mára van már valami programod? Mert akkor tölthetnénk együtt. – pislogott Brigit.

-          Hát, igazság szerint el akartam menni veletek az 1D koncertjére, de… elfogytak a jegyek. – sütötte le a szemeit.

-          Ha csak ennyi kell… - sóhajtottam, majd intettem, hogy menjünk.

Beszálltunk az autóba, és hazafelé mentünk. Én ültem elöl Clioval, hátul Brigit és Stefy. Még mindig könnyeztünk, de egyikünk sem akarta szomorúan eltölteni az utolsó délutánunkat. Emlékezetessé akartuk tenni. Mikor megálltunk a házunk előtt, és kiszálltunk hatalmas hangzavar hallatszódott odabentről. Lassan beléptünk, és érdekes látvány tárult a szemünk elé. Louis a földön fetrengett, Harry kergette a lányokat, Zayn és Niall felváltva szurkoltak Harrynek, Liam meg csak magában kuncogott. Mikro beléptünk négyen kisírt szemekkel, Louis azonnal felpattant, és megölelt.

-          Mi történt, hugi? – kérdezte kétségbeesetten, mire megint sírni kezdtem.

-          Nyuszi Magyarországba költözik. – mondta lassan Clio.

-          Nyuszi? – kapta fel a fejét Harry. – Ki az a Nyuszi?

-         Jelentem, Én! – nevetett zavartan Stefy. Imádta a srácokat, nagy rajongójuk volt. Mikor meglátta Zaynt, kicsit elpirult. Sosem titkolta, hogy Zayn jön be neki a legjobban.

-          Miért költöztök el? – kérdezte Niall.

-          Cserediák leszek, és anya nem akarja, hogy kollégiumban éljek.

-          De nem is ezért jöttünk. – mondtam gyorsan, kibontakozva Louis öleléséből.

-          Hanem? – nézett értetlenül.

-          Vannak még jegyek a mai koncertetekre? – kérdeztem reménykedve.

-          Nektek mindig! – puszilta meg a homlokom Loui, mire Brigit is elmosolyodott. – És így jöttök? – nézett végig rajtunk. Szinte mind ugyan úgy néztünk ki: rövid farmersort, póló és dzseki. Semmi extra.

-          Igen, azt hiszem. – bólintottam.

-          Remek. Akkor addig is… mit szólnátok egy gyors ismerkedős-játékhoz? – csapta össze két tenyerét a bátyókám. 

Clio ruhája

Brigit ruhája

Stefy ruhája